Szemere Bertalan

Szemere Bertalan

1812-1869

A Borsod vármegyei Vattán, elszegényedett nemesi család gyermekeként született. Iskoláit Miskolcon, Késmárkon, Sárospatakon végezte, Pesten diplomázott. Jogászgyakornokként Pozsonyban kezdett dolgozni. 1832-ben az országgyűlési ifjúság tagja lett, támogatója volt a liberális reformoknak. Miután letette az ügyvédi vizsgát, visszatért Borsod vármegyébe, ahol először tiszteletbeli aljegyzőnek választották, majd főszolgabíró lett. 1846-tól a megye alispánja tisztséget töltötte be. Az 1843-44-es és az 1847-48-as reformországgyűlésen Borsod vármegye egyik követe volt. Ezekben az években már jelentős jogtudományi munkásságot fejtett ki. Elméleti tudása, közigazgatási tapasztalatai és személyes kvalitása révén az ellenzék vezetői közé emelkedett. Ebből következett, hogy az 1848. márciusi forradalom győzelme után belügyminiszterként bekerült gróf Batthyány Lajos kormányába. Reá hárult az új államapparátus kiépítése, a vezető tisztségviselők kijelölése. A szerbek és horvátok mozgolódásai hatására fel kellett állítani a nemzetőrség tábori szolgálatát, ebben is szerepet vállalt. Ő vezette az 1848 nyarán megtartott első népképviseleti országgyűlési választások megszervezését és lebonyolítását. Minisztersége alatt indult meg a kormány hivatalos lapja, a Közlöny.

1848. október 1-jétől az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja. Felvidéki teljhatalmú kormánybiztosként nagy érdemei voltak a felső-tiszai hadtest megszervezésében. Az 1849. április 14-i trónfosztás után miniszterelnök és belügyminiszter. Miniszterelnöksége idején született meg az első magyarországi nemzetiségi törvény. A szabadságharc bukása után - útban Törökország felé - Orsova közelében elásatta a gondjaira bízott Szent Koronát és a koronázási ékszereket.

Az 1850-es években Párizsban és Londonban élt. Az emigrációban élesen szembekerült Kossuth-tal. 1860-ban már az Ausztriával való kiegyezést javasolta. 1865-ben gyógyíthatatlan betegsége miatt amnesztiát kapott és hazatért. 1869-ben halt meg. Budán temették el, de 1871-ben Miskolcra szállították hamvait és az avasi templom temetőjében helyezték örök nyugalomra.