Széchenyi István gróf

Széchenyi István gróf

1791-1860

Bécsben született. Ősei harcos katolikusok, a Habsburg-ház politikájának támaszai voltak. Édesapja a Nemzeti Múzeumot alapító gróf Széchényi Ferenc, édesanyja Festetich Júlia, a keszthelyi Georgikon alapítójának nővére. Gyermekkorában sokat időzött Nagycenken és Sopronban. Szinte gyermekfővel lépett katonai pályára, 1808-tól huszártisztként részt vett a napóleoni háborúkban. A lipcsei csatában tanúsított hősiességéért több magas kitüntetést kapott. A bécsi kongresszus (1815) után nyugati és keleti utazásokat tett. A fejlett polgári államokban szerzett tapasztalatai alapján főként a főúri réteg támogatásával akart változtatni az elmaradott magyarországi állapotokon. 1825-ben birtokainak egy évi jövedelmét fölajánlva megvetette a Magyar Tudományos Akadémia alapjait. Pesten megalakította a Nemzeti Kaszinót, Lovakrul című könyvében népszerűsítette a lóversenyeket. Budapestet (e névalak is Széchenyitől származik) az ország gazdasági és szellemi központjává akarta emelni. Saját gazdálkodásában tapasztalta, hogy a hazai modernizáció legfőbb akadálya a tőkehiány és a kötött földbirtok. 1830-ban jelent meg korszakos jelentőségű műve, a Hitel, amelyet 1831-ben a Világ, 1833-ban pedig a Stádium című alkotásai követtek. A harmincas évektől irányította az Al-Duna szabályozását, kezdeményezte a dunai és balatoni gőzhajózást, hajógyárakat, téli kikötőt, gőzmalmot létesített. Oroszlánrésze volt az első, Budát Pesttel összekötő híd, a Lánchíd megépítésében.

A forradalomtól rettegő Széchenyi 1847-ben éles támadást intézett a társadalmi kérdések azonnali megoldását sürgető Kossuth ellen, de 1848-ban a márciusi események láttán lelkes nyilatkozatot tett, s a Batthyány-kormány közlekedés- és közmunka minisztereként a '48-as politika tevékeny részesévé vált. A nyílt fegyveres összecsapás küszöbén idegrendszere összeomlott, sikertelen öngyilkossági kísérlete után döblingi ideggyógyintézetbe vonult vissza. Csak az 1850-es évek második felében nyerte vissza alkotóerejét. Párbeszédekbe foglalt, gyilkos iróniájú vitairataiban számolt le Bécshez fűződő illúzióival. A rendőri zaklatások annyira megviselték beteg idegrendszerét, hogy önkezével vetett véget életének.