Kossuth Lajos

Kossuth Lajos

1802-1894

Protestáns, függetlenségi hagyományokat őrző nemesi-értelmiségi családban született Monokon. 1819-től Sárospatakon jogot tanult. 1824-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett. Zemplén megyében ügyvédi gyakorlatot folytatott. Sátoraljaújhely városi ügyésszé fogadta. Hamarosan bekapcsolódott Zemplén vármegye közéletébe. Közéleti pályafutása 1831 nyarán az oroszok ellen a szabadságukért küzdő lengyelek mellett mondott beszédével kezdődött. Mint kolerabiztos kitűnt gyors helyzetfelismerésével és szervezőkészségével. Az 1832-36-os országgyűlésen mint a távollevő főrendek követe vett részt. Szerkesztette a reformellenzék küzdelmét népszerűsítő Országgyűlési Tudósításokat. Hasonló szellemben adta ki a Törvényhatósági Tudósításokat (1836-37) is, melyet betiltottak, és őt 1837-ben négy évi fogságra ítélték. 1841-ben megindította a liberális szellemű Pesti Hírlapot, amelynek vezércikkeiben támadta a feudális kiváltságokat, s fellépett az ország alkotmányos függetlenségéért és a polgári szabadságjogok megteremtéséért. Nézetei a konzervatív tábor, sőt Széchenyi István éles bírálatát is kiváltotta, akinek Felelet (1844) című röpiratában válaszolt. Amikor kénytelen volt távozni a Pesti Hírlaptól, az ösztönzésére alakult Országos Védegylet Hetilapjában jelentette meg cikkeit. Kezdeményezte a Magyar Kereskedelmi Társaság (1843), majd a Gyáralapító Társaság (1844) megalakítását. 1847-ben az Ellenzéki Párt az általa megszerkesztett formában fogadta el hivatalosan programjául az Ellenzéki Nyilatkozatot. Az 1847-48. évi utolsó rendi országgyűlésen Pest vármegye követe és az ellenzék vezére volt. 1848. március elején a párizsi forradalom hírére követelte az ellenzék programjának sürgős törvénybe iktatását. 1848 tavaszán döntő szerepet játszott a forradalom eredményeit rögzítő törvények elfogadtatásában. 1848 áprilisától szeptemberéig a Batthyány-kormányban pénzügyminiszter volt.

A forradalom fegyveres megvédésére 1848 júliusában 200.000 újoncot és 42 millió forintot szavazott meg. 1848 szeptemberében elrendelte a magyar bankjegyek (Kossuth-bankók) forgalomba hozatalát, s javaslatára a honvédelem megszervezésére létrehozták az Országos Honvédelmi Bizottmányt. Szeptember végén nagy hatású toborzó körúton hívta fegyverbe az Alföld népét a forradalom vívmányai és a haza megvédésére. A Batthyány-kormány lemondása után a hatalom ténylegesen a Honvédelmi Bizottmány, s annak elnöke, Kossuth kezébe került, aki vállalta a nemzetre kényszerített önvédelmi harcot. 1849. április 14-én kezdeményezésére mondta ki a debreceni országgyűlés a Habsburg-ház trónfosztását, s ugyanekkor Kossuthot kormányzó-elnökké választották. A hadi helyzet gyors romlása, az orosz intervenció, a belső vezetésen belüli ellentétel hatására 1849. augusztus 11-én lemondott, s minden hatalmat Görgey Artúrnak adott át. Ezután a törökországi Vidinbe menekült, majd Kütahyában élt. 1851-52-ben Angliában és az Egyesült Államokban nagy visszhangot keltő politikai előadókörúton népszerűsítette a független polgári Magyarország ügyét. 1852-től Londonban tartózkodott. Ebben az időben a nagyhatalmak közötti ellentéteket kihasználva vélte helyreállíthatónak Magyarország függetlenségét. Az emigrációban ehhez különböző tervezeteket dolgozott ki. 1859-ben - bízva III. Napóleon francia császár támogatásában - Klapka Györggyel és gróf Teleki Lászlóval megalakította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Azonban a külföldi támogatásra épített tervei sorra meghiúsultak. Határozottan elutasította a kiegyezést (Cassandra levél, 1867). 1861-től haláláig Olaszországban, turini (Torino) remeteségében élt. Félig vakon is szakadatlanul dolgozott. Mint nemzetének élő lelkiismerete, folyamatosan bírálta a polgári demokratikus szabadságjogok hiányát, a nemzetiségi politika korlátait, a balkáni terjeszkedés kalandorságát. Magyar állampolgárságától való megfosztása (1889) országos felzúdulást váltott ki, miközben városok, községek százai választották díszpolgárul. A kormány hivatalos távolmaradása ellenére is hatalmas tömegek vettek részt budapesti temetésén, mely a megrendült nemzet gyászünnepe volt.