Eötvös József báró

Eötvös József báró

1813-1871

Budán született, arisztokrata családban. Korán a reformeszmék hatása alá került, szakított családjával, s a liberális átalakulás hívévé vált. Gondolkodására nagy hatással volt nevelője, az egykori jakobinus, Pruzsinszky János. 1831-ben fejezte be jogi tanulmányait a pesti egyetemen. 1833-ban Pozsonyban ügyvédi oklevelet szerzett. 1834-től Fejér vármegye aljegyzője, 1835-től az udvari kancellárián fogalmazó volt. 1835-37-ben gondolkodását jelentősen formáló nagy utazást tett Nyugat-Európában. 1837-től az eperjesi királyi tábla bírája lett. Irodalmi művei 1833-tól jelentek meg: verseket, drámákat, drámafordításokat adott közre. Jelentős sikert a mondanivalójában is új A karthausi (1839-41) című első regényével aratott. A politikai életben az 1832-36 között zajlott országgyűlésen tűnt fel, s már ekkor is a főrendi táblai ellenzékhez tartozott. A negyvenes években a megyerendszert bíráló centralista csoport vezéreként a polgári átalakulás érdekében harcolt. A Széchenyi István és Kossuth Lajos közötti vitában Kossuth mellett foglalt állást, bár nézeteivel teljesen sohasem tudott azonosulni. Egyéni elgondolásait a Pesti Hírlapba írt cikkeiben, regényeiben (A falu jegyzője, Magyarország 1515-ben) fejtette ki.

1848 márciusa és szeptembere között a Batthyány-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter. A forradalom vezérkarában a mérsékeltebb irányzathoz tartozott. A Batthyány-kormány lemondása után - tartva a helyzet kiéleződésétől - családjával együtt Münchenbe ment, ahonnan 1851-ben tért vissza. Ezután politikai és állambölcseleti kérdésekkel foglalkozott. Részt vett az Akadémia munkájában, amelynek hat évig elnöke is volt. 1865-től Deák Ferenc politikáját támogatva közreműködött a kiegyezés előkészítésében. 1867 februárjától haláláig ismét vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. E minőségében megalkotta az általános és kötelező népoktatásról, valamint a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvényeket.