Batthyány Lajos gróf

Batthyány Lajos gróf

1807-1849

Pozsonyban született. Tanulmányait házi nevelő irányításával, majd egy bécsi nevelőintézetben végezte, később felsőfokú tanulmányokat folytatott. 1826-ban belépett a hadseregbe, előbb a gyalogságnál, majd a huszároknál szolgált. 1831-ben kilépett és átvette apai örökségét. Leromlott birtokainak rendbetétele sok gondot okozott neki, és rákényszerítette a korszerű gazdálkodás meghonosítására. Ikerváron telepedett le és bekapcsolódott Vas vármegye társadalmi és politikai életébe. Az országos politikában az 1839-40. évi országgyűlésen tűnt fel, amikor a felsőtáblán hamarosan a fiatal ellenzéki arisztokraták vezetője lett. Az 1840-es évek elején került kapcsolatba Kossuth Lajossal, akinek hatására a nézetei egyre radikálisabbá váltak. 1845-ben elnökletével alakult meg az ellenzék központi választmánya, 1847-ben a polgári átalakulást szorgalmazó Ellenzéki Párt elnöke lett. Támogatta Kossuth országgyűlési követté választását. 1848. március 15-én tagja volt az országgyűlés forradalmi jelentőségű föliratát Bécsbe vivő küldöttségének. Március 17-én István nádor miniszterelnökké nevezete ki, a kormánynévsor felterjesztése után március 31-én foglalta el hivatalát. Kormánya 1848. április 7-én alakult meg, amely első hivatalos ülését a korszakos törvények szentesítését (1848. április 11.) követő napon tartotta meg.

Kormányával egyetértésben a forradalmi átalakulást törvényes úton kívánta megvalósítani, miközben gondoskodott a nemzet önvédelmének eszközeiről. Meghatározó szerepe volt az első honvédzászlóaljak és a honvédütegek felállításában. Amikor a békés kibontakozás meghiúsult, a miniszterelnökségről lemondott. Október 3-án a király, V. Ferdinánd felmentette kormányfői megbízatása alól. Vas megyei birtokára vonult vissza, a forradalom ügyét onnan továbbra is támogatta. 1849. január elején az országgyűlés békeküldöttségének tagjaként Windischgrätzhez ment, aki január 8-án letartóztattatta. A honvédsereg közeledtére Budáról Pozsonyba, majd Laibachba (ma: Ljubljana) vitték, Pest-Buda újbóli elfoglalása után Olmützbe (ma: Olomouc) szállították, ahol a haditörvényszék halálra ítélte. Ezután Magyarországra hozták és a pesti Újépületben őrizték. Haynau, a teljhatalommal felruházott katonai főparancsnok október 3-án jóváhagyta a kötél általi halálos ítéletet, azonban a kivégzése előtti éjszakán a felesége által becsempészett tőrrel a nyakán súlyos sebet ejtett, ezért az Újépület udvarán 1849. október 6-án golyó által végezték ki. Holttestét a pesti ferences templom kriptájában helyezték el. 1870. évi újratemetése országos gyász közepette zajlott a Kerepesi temetőben, de a kormány és a parlament távol maradt.